Una piccola retrospettiva, giusto per contestualizzare meglio le parole di Balázs Orbán. Non è stato un errore o un malinteso, stanno preparando direttamente il loro accampamento in modo che quando arriverà il momento potranno abbracciare i soldati russi.

Sose tanulunk a történelemből! Megint ezzel mi fogjuk a rövidebbet húzni aztán ezek a “nagy emberek” meg szépen elmenekülnek… 🤡

https://preview.redd.it/1v2krxnsl4sd1.jpeg?width=256&format=pjpg&auto=webp&s=f529f96194238096b67be43fb7ba1c39f6a736c1

Érdekes módon az interjúban szóba került a 2021-es orosz ultimátum is és arról értekeztek, hogy Ukrajnának ott lett volna a lehetőség a békére, de ők “inkább a háborút választották”. Ez ugyebár az az ultimátum, ami szerint a NATO-nak vissza kell vonulnia az 1997-es határai mögé, ami effektíve Magyarország kilépését jelenti.

Tehát Orbán Balázsék ezek alapján

1. még a NATO-ból is kiléptetnék Magyarországot az “ukrán békéért”
2. azért lobbiznak, hogy Ukrajna orosz befolyás alá kerüljön, tehát Oroszország effektíve a határszomszédunkká váljon
3. nem védenék meg az országot egy orosz támadástól

Fidesz békepárti geopolitikája összefoglalva: Hozzuk Putyint abba a helyzetbe, hogy megtámadhasson minket, majd adjuk meg magunkat.

én örülnék ha ezek a barmok elhúznának keletre.

Menjetek nyugodtan. Felőlem az egész fidesz kivándorolhat moszkvába

A Fideszesek már több, mint 10 éve készen állnak rá. 

Emlékszem, amikor 2011-ben gimnáziumhoz második idegennyelvet kellett választanom. Fideszes apám már akkor büszkén mondta, hogy tanuljak oroszt, mert úgy néz ki, az az új iranyzat és még jól jöhet a jövőben.

De az oroszok sehova nem fognak menni lol.

Menjünk vissza Ázsiába…… chatgpt átírat:

“***Menjünk vissza Európába? Vagy inkább keletre?***

Ma, Magyarországon, mintha ismételten elbizonytalanodnánk abban, hová is tartozunk. Európa már nem annyira vonzó, mint egykor volt. Helyette mintha újra felfedeznénk Kelet csábítását, Oroszország és más autokratikus rendszerek „stabilitását”, amitől az ország vezetése egyre inkább inspirációt merít.

Orbán Viktor évek óta hangsúlyozza, hogy nem hajlandó a nyugati „elvárások” szerint cselekedni, ezzel egyidejűleg pedig az oroszokkal való kapcsolataink szorosabbá váltak, mint azt valaha gondoltuk volna. Az energiabiztonság és gazdasági együttműködés ürügyén, lassan, de biztosan dörgölőzünk az oroszokhoz, miközben a Nyugat felé éppen csak biccentünk.

De milyen árat fizetünk ezért? A szólásszabadság, a demokratikus intézmények, és a társadalmi kohézió mind-mind háttérbe szorulnak. Az ország belső élete feszültségekkel terhelt, a gazdasági nehézségeket nem oldják meg az oroszokkal kötött barátságok. Mégis, mintha újra Ázsia felé fordulnánk – ezúttal nem kultúrájával vagy történelmével kacsingatunk, hanem a politikai hatalmi modelljeik irányába, ahol a vezető mindent megmond, és a népnek csak annyi a dolga, hogy kövesse őt.

Orbán politikájának legnagyobb hibája, hogy elfelejtette, miért küzdöttünk anno az európai értékekért. Hogy miért volt fontos a jogállamiság, a sajtószabadság, a demokratikus elvek. Most pedig egyre több jel mutat arra, hogy a Keletet választjuk Nyugat helyett. Még ha az orosz gazdasági előnyök vonzók is, hosszú távon nem fognak megmenteni bennünket. Az ország egésze sodródik, mintha egy rég elveszett világ után vágyakoznánk, és elfelejtenénk, hogy valaha a jövőért, az európai közösségért harcoltunk.

A kérdés már nem az, hogy visszatérünk-e Európába, hanem az, hogy merre tartunk most? Mi a célunk? Orbán politikája egyre inkább keletre vezet minket, de biztos, hogy ez a helyes irány?”